2084

És eljött a béke, a csend, a megnyugvás korszaka.
Az elégedetlenkedők eltűntek. Az egykor volt viszálykodó országok helyén, dinamikusan fejlődő gazdaságok virágoznak. A területi egységek helyhatóságait mindenhol a Nemzetközi Alap szakértői vezetik.
Hozzáértés, hatékonyság, higgadt fejlődés.
Minden csatornán vidám a műsor. Az évszám...2084.

ELŐKELŐ IDEGEN

Minden, ami vér, és minden, ami élet
Az évek tüzén elégett, semmivé lett.
Pedig minden, ami láz, és minden, ami álom
Csak miattad volt, barátom, egykor a világon.
És minden, amit vártál, elérkezett,
De nem zavar talán már, hogy nem értheted
(Nem értheted)

REF:
Újra átrohan a szíveden, mint előkelő idegen, és vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt,
Ez az az álom, ami ébren tart.

A jelen börtönében gondolj arra,
Ha ajtót rajzolsz a falra, kiléphetsz rajta.
Mert amíg felejtenél, addig emlékezel.
A múlt búvóhelyén senki nem érhet el.
(Nem érhet el.)

REF:
Újra átrohan a szíveden, mint előkelő idegen, és vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt,
Ez az az álom, ami ébren tart.

REF2:
Újra átrohan a szíveden, mint előkelő idegen, és vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt,
Ez az az álom, ami mindig ébren tart.

TIPIKUS SZTEREÓ

Egy kis zaj innen
Egy dallam onnan
Középen meg dobban
Tipikus sztereó

Anyád csak kérdi
Apád nem érti
A nő meg a férfi
Tipikus sztereó

Az eszed tudja
De a szíved újra
Ugyanoda húzna
Tipikus sztereó

Az, aki gazdag
Sok hagszórót kaphat
De két füled van csak
Tipikus sztereó

Sztereotipikus, tipikus sztereó
Mit mond a meteo?
Azt mondja, szél lesz
Sztereotipikus, tipikus sztereó
Mit mond a gyóntató?
Többet ne vétkezz
Sztereotipikus, tipikus sztereó
Mit mond a csábító?
Mindig csak élvezz
Sztereotipikus, tipikus sztereó
Mit mond a szerelem?
Azt mondja, érezz

Házibuli lentről
Tévé ordít fentről
Minden terved megdől
Tipikus sztereó

Politikus agitál
Szájkarate szamuráj
Itt folyton áll a bál
Tipikus sztereó

Suhan a limuzin
Pár ember megfagy kinn
Te segíthetnél valakin
Tipikus sztereó

Balról is nyúzzák
Jobbról is húzzák
Ez itt Magyarország
Tipikus sztereó

Veled utazom

Levedlem régi bőrömet
Mert perzselő az őrület
Újra hív a pusztaság
Megint a romba dőlt világ

Az önfeledt tömeg
Már nem érthette meg
Hogy a szemhatár felett
Az égbolt végleg megrepedt

És ahol króm volt és neon
Most csak gyom és tört beton
Csupa seb és horzsolás
A régi, hamis csillogás

Veled utazom
Úttalan utakon
Elkopott szavakon
Elhagyott városokon át
Veled utazom
Veled élem a csodát
Hogy semmim sincs
De enyém a világ

Csak te vagy az rá az ok
Hogy útnak indulok
Talán még újrakezdhető
A régen tönkretett jövő

Az ember biztos nem dadog
Ha egy régi dallamot
Újraénekel
Belőle magát idézi fel

És ha a bűn a földre ver
Minket titkos szárny emel
És az lesz majd a ráadás
Ha mégis van feltámadás

Táncolj velem

Biztosan
Igazabb
Ha csak kevesen
Hiszik el
Hangosan
Hazugabb
Mikor hevesen
Szerepel

Néha fellázad
És szétárad
Egyszerre iszonyat
És kegyelem
Ez lesz az első nap
Amikor ember vagy
Ez egy kíméletlen
Szerelem

Talán nem csak képzelem

Váratlan
Fellobban
Ha magának
Kiszemel
Álmodban
Lázad van
És a magánynak
Felesel

Én voltam már
Öregebb
De megfiatalít
Hogy ha hív
Magamnál
Gyerekebb
Mert remélni tanít
Ahogy kimondja a nevem

Igen

Táncolj velem
Táncolj velem
Amíg élhetünk
Felejtsd el a régit
Emelj fel az égig
Mert innen elmegyünk
De ezt a táncot
Még járjuk végig

Csavargók
Gazdagok
Mind egyformán
Szomjazunk
Mert minden bajt feloldana
Még egy lázas korty
De hangorkánban
Koldulunk

Talán csak véletlen
Hogy éppen én lettem
Aki túlélheti
Hogy belehal
És mellettem
Te vagy az egyetlen
Ha támad a vihar
Ahogy kimondod a nevem

Igen

Táncolj velem
Táncolj velem
Amíg élhetünk
Felejtsd el a régit
Emelj fel az égig
Mert innen elmegyünk
De ezt a táncot
Még járni kell nekünk

keserves fényűzés

Nehéz hallgatás után
Az első szó
Átrohant nap végén
Az utolsó
Sóhaj
Te kéne legyél
Aki a túlpartra átvisz
Én kéne legyek
Aki tűzön-vízen át hisz

Keserves fényűzés itt minden
Saját sorsomnak foglya lettem
Otthonos börtön épült bennem
Rab és őr is vagyunk mi ketten

Lakás, kocsi, gyerek
A verseny hajt
Felépült körénk a keret
De jobb lesz majd
Talán
Nincs hova mennem
Innen hová is mennék?
Bezárt szépen a sorsom
Éppen ide, melléd

Keserves fényűzés itt minden
Saját sorsomnak foglya lettem
Otthonos börtön épült bennem
Rab és őr is vagyunk mi ketten

Egymásba zuhanó emberek
Itt győzni senkinek nem lehet
Mindig veled vagy nélküled
Mindig szeret vagy nem szeret

Keserves fényűzés itt minden
Saját sorsomnak foglya lettem
Otthonos börtön épült bennem
Rab és őr is vagyunk mi ketten

Vén tinédzserek

Én akarok egy nőt
Egy titkos szeretőt
Aki nem beszélne vissza

Vagy legyen feleség
Akinek elég
Ha a szavaimat issza

Senki meg nem érti
Nem akarom kérni
Nem akarok várni
Nem felel meg bármi

És egy sportkocsi is kell
Olyan, amivel
Az ember bárkit otthagy

Vagy nyernék palotát
Alá kacsaláb
Tőlem éjjel is foroghat

Minden éjszakán
Álmodjuk, hogy eljön majd talán
Az, aki minket megszeret
Maradunk vén tinédzserek

Minden hajnalon
Megkísért a hatalmas vagyon
Mert a férfi mind gyerek
Maradunk vén tinédzserek

Senki meg nem érti
Nem akarom kérni
Én már nem akarok várni
Nem felel meg bármi

Megint a Madáchnak lesz végül igaza
Tudod, az ember tragédia
Keveset fog, de sokat markol
A tilosba’ parkol
Nem tanul a bajból

Minden éjszakán
Álmodjuk, hogy eljön majd talán
Az, aki minket megszeret
Maradunk vén tinédzserek

Minden hajnalon
Megkísért a hatalmas vagyon
Mert a férfi mind gyerek
Maradunk vén tinédzserek

Tengermoraj

Mindig azt mondják
Hogy remélni nem szabad
Hogy állj csak vissza a sorba
És húzd szépen meg magad

Partra vágyó hullám
Eloszlik, mint a hab
Egy szabad pillanatban
Vad sziklák alatt

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb

Mindig azt mondják
Hogy az ember csak tévelyeg
Pedig valahol van helyed
Még ha keresve sem leled

Az ég felérhetetlen
A mélység hallgatag
Mint tenger zúg a cseppben
Az a szabad pillanat

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb

Tipikus sztereó

Egy kis zaj innen
Egy dallam onnan
Középen meg dobban
Tipikus sztereó

Anyád csak kérdi
Apád nem érti
A nő meg a férfi
Tipikus sztereó

Az eszed tudja
De a szíved újra
Ugyanoda húzna
Tipikus sztereó

Az, aki gazdag
Sok hagszórót kaphat
De két füled van csak
Tipikus sztereó

Sztereotipikus, tipikus sztereó
Mit mond a meteo?
Azt mondja, szél lesz
Sztereotipikus, tipikus sztereó
Mit mond a gyóntató?
Többet ne vétkezz
Sztereotipikus, tipikus sztereó
Mit mond a csábító?
Mindig csak élvezz
Sztereotipikus, tipikus sztereó
Mit mond a szerelem?
Azt mondja, érezz

Házibuli lentről
Tévé ordít fentről
Minden terved megdől
Tipikus sztereó

Politikus agitál
Szájkarate szamuráj
Itt folyton áll a bál
Tipikus sztereó

Suhan a limuzin
Pár ember megfagy kinn
Te segíthetnél valakin
Tipikus sztereó

Balról is nyúzzák
Jobbról is húzzák
Ez itt Magyarország
Tipikus sztereó

Sajnos nem figyeltél rám

Megsebezve

Tűröd
Mert rég nem beszélhetsz
Bűnödnek
Sok titka mérgez
Holtában is tovább izzik a szív
A sír kitaszít

Száz évig
Nem tart az átok
Oszlik
Ha hozzád kiáltok
Itt mindig ugyanaz a köd szitál
Te, kolduskirály

Amíg a vád nem enged
A sebek nem hegednek

Átragyogsz
Az életeden
A gyáva rossztól
Megsebezve
Összetépve
De győztesen
Legbelül
A képzeleten
Felrepülhetsz
Megsebezve
Összetépve
De győztesen

Versekben
Öltesz ma testet
Gyilkos kedv
Halálra sebzett
Élőbb vagy mégis mindenkinél
Aki követni fél

A szabadság rabszolgái

Csókkal köszönnek
És elveszejtenek
Keresztre vonják
árva testemet

Megfeszítenek
Elvégeztetett

Nyüzsögnek, mint fű között a hangyák
A szabadságnak rabszolgái mind
Mondják, csak a korlátokat bontják
Aztán zuhannak megint
Az ítélet szerint

Rágalmakból húznak
Körém várfalat
De rab csak az maradhat
Akit a sorsa megtagad

Megfeszítenek
De nem veszíthetek

Nyüzsögnek, mint fű között a hangyák
A szabadságnak rabszolgái mind
Mondják, csak a korlátokat bontják
Aztán zuhannak megint
Az ítélet szerint

Nem kell ide semmi szabály
Hadd terjedjen el a ragály
Csak okos érvek kellenek
S az ember bármit megtehet

Nyüzsögnek, mint húsomon a lárvák
A szabadságnak rabszolgái mind
Mondják, csak a korlátokat bontják
Aztán zuhannak megint
Az ítélet szerint

Ezerből tán egy lesz aki gyógyul

Régi jövő

Én láttam a várost
Ahogy elnyúlt sötéten
A szögletes fények ölében
Saját ködében

És láttam pár embert
A lényegtől megfosztott lények
Nyüzsgő tömegében
Békét reméltek

Az autók repültek
Az anyák már nem szültek
Többé, csak nézték a tévét
Ha kész volt a műtét

Biztos csak álmodtam
Mert itt most máshogy van
Elmúlt a régi jövő
Könnyű a megfejtés
A B-terv elvben kész
A baj már rég múlt idő

Az eső csak zúgott
És egyformán fiatal arcokból
Állt össze lassan
Minden korosztály

A járványok múltán
Kedvére kaphatott lázálmot
Mind, aki termel
És a gép joga szent volt

És megszűnt egy ország
És támadtak százával nyelvek
Hogy értőn magyarázzák
Aztán a sírját befoltozzák

Biztos csak álmodtam
Mert itt most máshogy van
Elmúlt a régi jövő
Könnyű a megfejtés
A B-terv elvben kész
A baj már rég múlt idő

Artisták

A porondon van már
A kardnyelő
Aztán az idomár
Világszáma jő
Ha perecet ehet
A nézőtér nevet

De most csak ájultan néz
Lendül a trapéz
Még megy az első rész
De a kritika már kész

Artisták repülnek a fénybe
A figyelemtől újra megigézve
Egymásra sorsukat rábízzák
Ha a fénybe repülnek az artisták

Moccanni se mer
Aki fél
A dob csak kerepel
És leng a drótkötél
Bársonymód puha
A fűrészpor szaga

De most semmit sem ér
Megdől a tér
Az arc falfehér
A porondon vér

Artisták repülnek a fénybe
A figyelemtől újra megigézve
Egymásra sorsukat rábízzák
Ha a fénybe repülnek az artisták

Artisták zuhannak a földre
Búcsúverset sír a bohóc és a törpe
De tapsolnak a nézők, mert úgy tudják
Hogy holnap is jönnek az artisták

Hölgyeim és uraim!
Mélyen tisztelt publikum!
Egy kis figyelmet kérek.
Életveszélyes világszám következik.

Ne keress engem

Vedd át tőlem a terheket
Ha innentől vinnem már nem lehet
Tovább
Remélj vagy tegyél csodát

Magadra öltsd fel az arcomat
Mielőtt még az alkonyat
Leszáll
Egy szebb jövő partjainál

Még rázza a bordák ketrecét
Emléket pumpál szerteszét
A szívem
De megáll majd szép szelíden

Szobámnak kulcsát átadom
Rend van bent, de a fájdalom
Színét
A kárpitok itták be rég

Más útra térek
Ha megállok itt
Ne keress engem
Se másvalakit
Szerettem, botlottam
Minduntalan
Ne keress engem
Ha a dalnak vége van

Alábbhagy minden vetélkedés
Értelmét veszti a kötél, a kés
A szívem
Megáll majd szép szelíden

Utókor nem jön, se vízözön
Még élek, de lélekben költözöm
Tovább
Remélj vagy tegyél csodát

Más útra térek
Ha megállok itt
Ne keress engem
Se másvalakit
Szerettem, botlottam
Minduntalan
Ne keress engem
Ha a dalnak vége van